Tegnap interneten összefutottam egy rólam készült képpel és egy verssel. Igazán megtisztelő, hogy ilyen remek irodalmi művet én ihlettem meg. Na de lássuk a verset:
Ballag...
Egymás után sorban, egy korban
kavics úton cipők csikorognak... Uniformán fehérben-feketében.
Épektől éppen pár métert lemaradva kerekesszékben ül az akarat
akit a hátrány már most
nagyobb küzdelemre sarkall.
Nem indul egyenlőn az élet...
de változhat. Hellyel-közzel
(egy közhellyel mondva) egyszer
fent, egyszer lent jár a hinta...
